Bogdan Olteanu a kétezres évek derekán ígéretes politikusnak indult. 33 éves korában már miniszter, 35 évesen a bukaresti képviselőház elnöke, és alig töltötte be a 38. évét, amikor a Román Nemzeti Bank kormányzó-helyettesévé választották. Töretlennek tűnő pályafutásának egy már általa is szinte elfelejtett esemény vetett véget: 2008-ben, 38 évesen, úgy érezte, hogy túl üres a zsebe és egymillió euróval akarta megtölteni. Emiatt vették őrizetbe az ügyészek július 29-én, a politikust még aznap este 30 napos háziőrizetbe helyezték.

Deltai turizmus lebegő üzemanyagkutakkal

Sorin Ovidiu Vântu üzletember – akit nemrégiben véglegesen 6 és 4 hónap börtönre ítéltek az Országos Beruházási Alap lenyúlása miatt – 2008 nyarán intézkedett, hogy kegyeltjét, Liviu Mihaiu ismert újságírót és környezetvédő aktivistát nevezzék ki a Duna-Delta Bioszféra Rezervátum Ügykezelőségének kormányzójává. A hangzatos név természetesen a Duna-deltát jelenti, ahol az üzletember jelentős birtokokkal, ingatlanokkal rendelkezett, és ahol ideje jó részét töltötte. Az ekkor már hatalmas médiabirodalommal rendelkező SOV szándéka az volt, hogy a festői szépségű helyet a turizmus szolgálatába állítsa, ehhez pedig első lépésként két úszó benzinkút építését tervezte.

Vântu terve éppen az ügykezelőség kormányzójától függött, akinek jogkörében állt különböző tevékenységeket engedélyezni a védett területen. A Duna-delta kormányzójának kinevezése e mellett a miniszterelnöktől függött.

A képviselőház elnökeként Bogdan Olteanu éppen megfelelt az üzletember céljainak, ugyanis jó kapcsolatokat ápolt Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnökkel – akinek rokona is volt –, így remek lehetőségei voltak arra, hogy a Vântu által javasolt személyt nevezzék ki a Duna-delta kormányzójává.

Sorin Ovidiu Vântu nem pazarolta az időt: 2008 júliusában titkos találkozóra került sor közötte és Bogdan Olteanu között, a Duna-deltában levő Crișan település Labăda nyaralójában, amelyet az üzletember nyári rezidenciaként használt. A találkozóra Olteanu Vântu bizalmi embere, Ionuț Adrian Eftimie kíséretében érkezett. Az üzletember bőkezű volt, helikoptert bocsátott rendelkezésükre. Ennek láttán Bogdan Olteanu is felbátorodott és egymillió eurót kért a közbenjárásért, amely kifizetésére ígéretet kapott. Sőt, Vântu meg is duplázta a tétet: újabb egymillió eurót ígért Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnöknek is a kinevezésért, Bogdan Olteanuak pedig hathatós segítséget ígért a közelgő parlamenti választások idejére, amelyeken a fiatal politikus indulni akart.

A találkozót követően Liviu Mihaiut rövid időn belül a kormányhoz kérették, ahol a miniszterelnök közölte vele: a Duna-delta kormányzójává nevezik ki. Olteanu már 2008. szeptember 16-án, azaz két nappal a tulajdonképpeni kinevezés előtt egy tévé-adásban bejelentette, ki lesz a Duna-delta új kormányzója, ezzel mintegy üzent Vântunak, hogy készítheti elő a megígért összeget.

A csinos summát Ionuț Adrian Eftimie az üzletember egyik ciprusi off-shore cégének bankszámlájáról utalta át az összeget egy bulgáriai vállalkozásnak. A készpénzt már innen vette fel és adta át Bogdan Olteanunak, a Nemzeti Liberális Párt épületében lévő irodájában – áll a nyomozati anyagban.

Sorin Ovidiu Vântu szavatartó embernek bizonyult: eleget tett másik ígéretének is. A 2008. évi őszi parlamenti választások alkalmával egyik cége választási tanácsadásokat adott és közvélemény-kutatásokat biztosított Olteanunak. Mindez igen fontos volt a választási stratégiák megállapítása szempontjából, mivel ebben az évben alkalmazták először a vegyes választási rendszert. A már kézhez kapott egymillió eurón felüli „választási tanácsok” összege többtízezer euróra rúgott, ezt az összeget sem kellett kifizetnie Olteanunak.

Az ügyészek előtt a politikus beismerte, hogy 2008-ban több alkalommal is találkozott, Ionuț Adrian Eftimie közvetítésével Vântuval. Azt sem tagadta, hogy közbenjárt Liviu Mihai kinevezéséért, azt viszont cáfolta, hogy pénz kapott volna az üzletembertől. Szerinte ugyanis neki is érdeke fűződött Liviu Mihaiu kinevezéséhez, így tehát csak a közös érdekek nevében cselekedett.

A „választási tanácsadásokat”, a közvélemény-kutatást illetően pedig azt állítja: mindez csak tárgyalások témáját képezte, a valóságban minderre nem került sor, mivel elégedetlennek mutatkozott a szolgáltatások szintjével.